Alcím: Hat kórus Mihail Lermontov, Alekszandr Blok, Szergej Jeszenyin, Oszip Mandelstam, Anna Ahmatova és Marina Cvetajeva verseire, kettős vegyeskarra és hangszerekre, orosz nyelven
Dedikáció: “Зине, которая так терпеливо, тонко и изящно дала мне пoнять и пoлюбить русский язык и привела меня к этим чудесно-горьким стихотворениям.” [Zinának , aki oly türelmesen, kedvesen és ragyogón érttette és szertettette meg velem az orosz nyelvet, és elvezetett ezekhez a csodás-keserű versekhez.]
Ősbemutató helye: Amszterdam
Ősbemutató időpontja: 1995.06.29.
Ősbemutató előadói: Monteverdi Kórus, Schönberg Ensemble, az Angol Barokk Szólisták tagjai, vezényelt: John Eliot Gardiner
Magyarországi bemutató helye: Budapest
Magyarországi bemutató időpontja: 2006.02.19.
Magyarországi bemutató előadói: Nemzeti Énekkar, UMZE, vezényelt: Kocsis Zoltán
Szövegíró neve: Mihail Lermontov, Alekszandr Blok, Szergej Jeszenyin, Oszip Mandelstam, Anna Ahmatova, Marina Cvetajeva
Szöveg nyelve: orosz
A komponálás befejezése: 1994
Műfaj: Kórusmű
Apparátus: kürt, trombita, harsona, hárfa, zongora, cseleszta, harmónium, baján, timpani, gong, maracas, csőharang, függesztett cintányér, cintányér, tam-tam, nagydob, hegedű, brácsa, cselló, kettős vegyeskar
Időtartam (perc): 25
Kiadó: Editio Musica Budapest
Kiadvány sorszáma: Z. 14077
1. М Ю. Лермонтов: И скучно и грустно
2. А. А. Блок: Ночь, улица, фонарь, аптека
3. С.А. Есенин: Вечером синим
4. О.Е. Мандельштам. Куда мне деться в этом январе?
5. А. А. Ахматова: Раcпятие
6. М. Цветаева: Пора…
_________
1. Mihail Lermontov: Szomorú is, unalmas is
2. Alekszandr Blok: Éjszaka, utca, lámpa, patika
3. Szergej Jeszenyin: Kéklő estén
4. Oszip Mandelstam: Hová legyek ebben a januárban
5. Anna Ahmatova: A megfeszítés
6. Marina Cvetajeva: Ideje
1. М Ю. Лермонтов: И скучно и грустно
И скучно и грустно, и некому руку подать
В минуту душевной невзгоды ...
Желанья !... что пользы напрасно и вечно желать ?...
А годы проходят – все лучшие годы!
Любить !... но кого-же ?... на время – не стоит труда,
А вечно любить невозможно.
В себя ли заглянешь? – там прошлого нет и следа:
И радость, и муки, и все там ничтожно.
Что страсти? – ведь рано иль поздно, их сладкий недуг
Изчезнет при слове рассудка;
И жизнь, как посмотришь с холодным вниманьем вокруг,
Такая пустая и глупая шутка ...
(1840)
2. А. А. Блок: Ночь, улица, фонарь, аптека
Ночь, улица, фонарь, аптека,
Бессмысленный и тусклый свет.
Живи еще хоть четверть века -
Все будет так. Исхода нет.
Умрешь - начнешь опять сначала,
И повторится все, как встарь:
Ночь, ледяная рябь канала,
Аптека, улица, фонарь.
(1912)
3. С.А. Есенин: Вечером синим
Вечером синим, вечером лунным
Был я когда-то красивым и юным.
Неудержимо, неповторимо,
Все пролетело ... далече ... мимо ...
Сердце остыло, и выцвели очи ...
Синее счастье! Лунные ночи!
(1925)
4. О.Е. Мандельштам. Куда мне деться в этом январе? (Воронеж)
Куда мне деться в этом январе?
Открытый город сумасбродно цепок ...
От замкнутых я, что-ли, пьян дверей? –
И хочетсь мычать от всех замков и скрепок.
И переулков лающих чулки,
И улиц перекошенных чуланы,
И прячутся поспешно в уголки,
И выбегают из углов угалны.
И в яму, в бородавчатую темь
Скольжу к обледенелой водокачке
И, спотыкаяс, мертвый воздух ем,
И разлетаются грачи в горячке.
А я за ними ахаю, крича
В какой-то мерзлый деревянный короб:
– Читателя! Советчика! Врача!
На лестнице колючей разговора б!
(1937)
5. А. А. Ахматова: Раcпятие
Магдалина билась и рыдала,
Ученик любимый каменел,
А туда где молча мать стояла
Так никто взглянуть и не посмел.
(1939)
6. М. Цветаева: Пора…
Пора снимать янтарь,
Пора менять словарь,
Пора гасить Фонарь
Наддверный ...
(1941)
________
1. Mihail Lermontov: Szomorú is, unalmas is
Szomorú is, unalmas is, és nincs kinek kezed adnád
A csüggedés perceiben…
Vágyak! mit ér hiába és örökké vágyakozni?
S elmúlnak az évek – a legjobb évek!
Szeretni!… egy időre – nem érdemes.
Örökké meg nem lehet szeretni.
Ha magadba nézel – nyoma sincs a múltnak:
Öröm is, bánat is, minden semmivé válik.
És a szenvedély? – előbb vagy utóbb az édes kór
Elmúlik a józan ész szavára:
S az élet, ha hideg figyelemmel nézel körül,
Oly üres és ostoba tréfa…
(1840)
2. Alekszandr Blok: Éjszaka, utca, lámpa, patika
(a Haláltáncok sorozatból)
Éjszaka, utca, lámpa, patika.
Értelmetlen és fakó fény.
Élj még akár negyed évszázadot –
Minden így marad. Nincs kiút.
Meghalsz – és kezded újra elölről.
Minden ismétlődik, mint régen.
Éjszaka, a csatorna jeges fodra.
Patika, utca, lámpa.
(1912)
3. Szergej Jeszenyin: Kéklő estén
Kéklő estén, holdfényes estén,
Szép voltam és fiatal egykor.
Megállíthatatlanul, visszahozhatatlanul,
Minden elröpült… messze… tova…
Kihűlt a szív és kifakult a szem…
Kéklő boldogság! Holdfényes éjszakák!
(1925)
4. Oszip Mandelstam: Hová legyek ebben a januárban
(eredeti címe: Voronyezs, 1937)
Hová legyek ebben a januárban?
A nyitott város eszelősen leláncol…
Tán a zárt ajtóktól lennék részeg? –
És üvöltenék minden zártól és retesztől.
S az ugató sikátorok harisnyái,
S a girbegurba utcák bodegái,
És sietve meglapulnak a zugokban,
És kitörnek a zugokból a csavargók.
És a gödörben, a bibircsókos sötétben,
Odakúszom az eljegesedett kúthoz,
S akadozva nyelem a holt levegőt,
S lázasan szétröppennek a varjak.
Én meg utánuk kiáltok, beleüvöltve
Valami fagyos sufniba:
– Olvasót! Tanácsadót! Orvost!
– A tüskés lépcsőn – egy beszélgetést!
(1937)
5. Anna Ahmatova: A megfeszítés
Magdaléna remegett és zokogott.
A legkedvesebb tanítvány kővé meredt.
De oda, hol az anya csöndben állt,
oda senki még pillantani sem mert.
6. Marina Cvetajeva: Ideje
Ideje levetni a nyakláncot,
Ideje kicserélni a szavakat,
Ideje eloltani a lámpát
Az ajtó felett…
(Papp Márta és Bojti János nyersfordításai)
A Csüggedés és keserűség dalai (op. 18) nem az életmű első orosz nyelvű darabja, még csak nem is az első orosz nyelvű kórusmű. Az olasz avantgárd zeneszerző, Luigi Nono javasolta Kurtágnak az 1970-es évek végén, hogy komponáljon kórusműveket, s akkoriban Kurtág az orosz nyelv bűvöletében élt. „Számomra az orosz a szent nyelv” – nyilatkozta. Első orosz nyelvű kórustételeit az 1979-es Omaggio à Luigi Nono című darab tartalmazza, ám a nyolcvanas években egy újabb sorozat orosz nyelvű kórus megírásába kezdett. A végül Csüggedés és keserűség dalai címen közreadott gyűjtemény első bemutatójára csak 1995-ben került sor Sir John Eliot Gardiner vezényletével, de ekkor még nem a teljes ciklus hangzott el. A mű első teljes előadását egy évvel később David Jones vezényelte. A mű hat tétele hat különböző költő verseit zenésíti meg, mégpedig a versek keletkezésének megfelelő időbeli rendben: Mihail Lermontov, Alekszandr Blok, Szergej Jeszenyin, Oszip Mandlestam, Anna Ahmatova és Marina Cvetajeva műveit. A kompozíciót a kórusirodalom legnehezebb darabjai között tartják számon. Egy alkalommal Kurtág így nyilatkozott erről: „A kórusoknál valami titokzatos dolog van: abban a pillanatban, amikor kórusra kezdek írni, elszabadul a pokol. Akkor semmire nem vagyok tekintettel.” A Csüggedés és keserűség dalai az életmű legfontosabb darabjai közé tartozik Kurtág számára. Egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy „ez az én Missa solemnisem.”
A mű részletes ismertetéséhez lásd Papp Márta tanulmányát: „Kurtág György orosz kórusai”, Holmi 18 (2006)/6, 736.
No sheet music files available for this piece.
Kritikák az ősbemutatóról
_____________
Kritikák a magyarországi bemutatóról – Kurtág 80 rendezvénysorozat
Metz Katalin kritikája
(Magyar Nemzet, 2006. február 22.)
[…] „Virág az ember…” – sikoltja a Kocsis Zoltán apját búcsúztató gyászdarabjában (Jelek, játékok, üzenetek ciklus), és a lírai Arioso jajkiáltásában ott az ember öröktől fogva való törékenységének siratása. És ott a feloldozás is. A katarzis, bármilyen mély bugyraiba szállna alá a léleknek, az életnek vagy akár a pokolnak magának… Az öngyilkosságba hajszolt vagy száműzött, letiltott vagy épp kivégzett orosz költők (Lermontov, Jeszenyin, Blok, Ahmatova, Cvetajeva) verseire írott, nagyszabású, húsz szólamig terjedő kórusmű, A csüggedés és a keserűség dalai (Op. 18.) – a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Énekkar és az UMZE fenomenális előadásában – a lélek (maga a zeneszerző) csakugyan a poklokra száll alá, hogy a diabolikus viaskodás ártatlan áldozatainak ércnél maradandóbb emlékművet emeljen. Pusztító vihar után a végső letisztulás. A katarzis. Talán azért is, mert műveiben mindig ott vibrál a megfoghatatlan, a transzcendencia. A titok. A lét és az alkotás végső és örök titka.
(„Két hang között a végtelen: A Művészetek Palotájában köszöntötték nyolcvanadik születésnapján Kurtág Györgyöt”, Magyar Nemzet 69 [2006]/52, 17.)
_____________
Molnár Szabolcs kritikája: „Életműtöredék – Kurtág 80” (Magyar Narancs 18 [2006]/8, online)
_____________
Fazekas Gergely kritikája
(Fidelio, 2006. március 1.)
[…] Az est fő száma A csüggedés és keserűség dalai (op.18) magyarországi bemutatója volt. Hat megnyomorított orosz költő – Lermontov, Blok, Jeszenyin, Mandelstam, Ahmatova és Cvetajeva – egy-egy verse alkotja a művet, s talán a rettenetes költő-sorsokra való távoli utalásnak is tekinthetők azok az embertelen nehézségek, amiket a mű támaszt az előadókkal szemben. Bár az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkar teljesítménye nem volt hibátlan, minden tiszteletem az övék, hogy megpróbáltak megbirkózni a feladattal. És ha nem is minden szólalt meg tökéletesen, ha voltak is bizonyos intonációs bizonytalanságok – a második tétel szoprán-teljesítményét például jobb elfelejteni –, ha technikailag nem is lehetett hibátlan az előadás, a mű mégiscsak megszólalt, érzékelhető volt a hat tétel hallatlan súlya, a ciklus lenyűgöző egysége és gazdagsága, Kocsis Zoltán irányításának köszönhetően a zenei gesztusok tökéletesen a helyükön voltak, és az egyes tételek is nagyszerűen voltak felépítve.
Letaglózó darab A csüggedés és keserűség dalai, a 20. század legmegrendítőbb kóruszenéinek egyike. Felmerül az emberben, hogy miért éppen ezeket a szövegeket választotta Kurtág, s miért ilyen kínzó egyértelműséggel fogalmaz az emberi élet rettenetéről, de azt hiszem, éppen azért van olyan égető szükség Kurtág őszinteségére, hogy szembesüljünk a 20. század rettenetével, hogy szembesüljünk saját barbárságunkkal és kegyetlenségünkkel.
(„Kurtág 80”, Fidelio – online)
_____________
Szitha Tünde kritikája: „Kurtág 80 – Szőllősy 85: Zeneünnep két születésnap ürügyén” (Muzsika 49 [2006]/4, 25–28.)
_____________
Paul Griffiths kritikája: „Games as Earnest: Kurtág 80 – A Five-Day Celebration, February 15–19, 2006” (The Hungarian Quarterly 47 [2006]/1, 92–94.)
No sheet music files available for this piece.
