Emlékek Kurtág Györgyről

Hogyan került kapcsolatba Kurtág Györggyel? Mikor dolgoztak együtt, mikor tanította Önt? Ez milyen intézményi keretek között történt?

A munkám immár húsz éve az összes szaxofonfajtára újonnan írt kortárs repertoár kutatásán és előadásán alapszik.

Kurtág György zenéjének hatására tanulmányozni kezdtem, sőt átírtam és elő is adtam a műveit, amelyek számomra igen összetett tisztasággal bírnak. Zenéjének kutatása során, a munkásságát átvizsgálva kiderült, hogy repertoárjában nem szerepel az én hangszeremre írt darab. Az In Nomine – all’ongherese (Damjanich emlékkő) hallatán elhatároztam, hogy átiratot készítek belőle, baritonszaxofonon terveztem eljátszani az alacsony és középső regisztereinek mélysége, színe és textúrája miatt, amely tökéletesen illett a műhöz.

Bordeaux-ban, egy zeneszerzőknek rendezett konferencián találkoztam a fiával, ifjabb Kurtág Györggyel, és megkérdeztem, hogy az édesapja meghallgatná-e esetleg az In Nomine – all’onghereséről készített felvételemet (szóló baritonszaxofonra átírt változatban). Így kezdődött hát csodálatos történetünk a Maestróval.

Miután meghallgatta az In Nomine – all’onghereséből készült átiratomat, György és a felesége, Márta közvetlenül felvették velem a kapcsolatot telefonon – alig tudtam elhinni! Mindketten gratuláltak nekem. Sosem felejtem el az értelmezésemről mondott mondatát: „Ez az én zeném.”

Később meghívott Budapestre, fellépni a Művészetek Palotájában a kilencvenedik születésnapjára rendezett megemlékezésen. Életem egyik legjobb személyes élménye volt élőben játszani neki. Hihetetlen volt, és a fiával, valamint Pierre-Laurent Aimard zongoristával is alkalmam volt megosztani a színpadot.

2019 augusztusában újra visszatértem Budapestre, és napokig együtt dolgoztunk vele, ezúttal a Jelek, játékok és üzenetek egy újabb átiratán alt- és szopránszaxofonra.

Ennek az újabb találkozásnak és élménynek köszönhetően még egy, nem kevésbé izgalmas lehetőséget is kaptam: maga Kurtág kért fel, hogy remekművét, a szoprán hangra, hegedűre és altszaxofonra írt Kafka-töredéket Cecilia Bertovich és Maria Bazal oldalán előadjam. A projekt Valenciában debütált az Ensems kortárszenei fesztiválon, az unokája, Kurtág Judit készített hozzá videókat, és csupán egy nappal az Orquesta de les Arts közreműködésével előadott A játszma vége című operája előtt került műsorra.

Mit jelent az Ön számára Kurtág György művészete és tanítása, milyen hatással volt a pályájára?

Ennél izgalmasabb élményt kétség kívül el sem tudtam volna képzelni. Emberi és zenei érzékenysége is egészen rendkívüli; ahogyan azt a zenéje is tükrözi, lénye egyértelműen paranormális, spirituális. Megéreztem az auráját – valami varázslatos volt.

A zenei és magánéletem is teljesen megváltozott, miután megismertem – az életem élesen „előtte és utána” szakaszokra különíthető. Azt hiszem, azt változtatta meg bennem, ahogyan érzek. Lenyűgözte a zenei értelmezésem természetessége és organikussága; azt hiszem, ez nagyon jellemző rám. Azt is elárulta nekem, milyen érzésekkel hallgatta az In Nomine – all’ongherese átiratomat: „Minden szakasz, minden gesztus maga a tiszta természetesség és kifejezés.”

Valójában talán nem is volt annyira bonyolult az ő zenéjének organikusságát megközelítenem: egyszerűen elengedtem magam. Mindennap eszembe jut, mikor nekilátok a gyakorlásnak, és minden koncerten átérzem a saját értelmezésemet, ahogyan ő tanította, egyre mélyebbre merülve megmártózom minden részletében, minden hangot, minden mozgató sejtet, minden frázist megragadva. Úgy igyekszem átalakítani őket, hogy saját külön életet élhessenek. Az ő tanácsa tanított meg a zenei mondatszerkezet fontosságára, és hogy energikusabban kell játszani, mindig a zene legmélyebb részét szem lőtt tartva.

Ha tud, idézzen fel egy (vagy több) konkrét művet vagy helyzetet, és mesélje el, mit tanult tőle a közös munka során!

Végtelenül jó élmény volt az ő fényében sütkérezni, egészen természetfeletti; szinte érzékeken túli teremtmény ő, megmagyarázhatatlanul érzékeny. Az energiája a legszembetűnőbb, és az, ahogyan átérzi a zenét, ez az ő személyiségének eredendő alkotóeleme. Mágikus élmény volt. A férjemmel és a gyermekeimmel azóta is várjuk, hogy meglátogathassuk Budapesten, azt mondta, nagyon szeretne találkozni a családommal. Nekem is nagy öröm volt megismerkedni az ő családjával.