Emlékek Kurtág Györgyről

Hogyan került kapcsolatba Kurtág Györggyel? Mikor dolgoztak együtt, mikor tanította Önt? Ez milyen intézményi keretek között történt?

2024 augusztusának első napjaiban a szlovákiai Pöstyén városában egy nyári zenei kurzuson tanítottam épp, amikor csörgött a telefonom, egy budapesti vonalas számot kijelezve. Az ilyen számok ma már inkább hivatalokhoz köthetőek, ezért gondoltam, felveszem, hiszen a visszahívás ezekben az esetekben általában nehézkes. A vonal túlsó végén gyengén hallhatóan bemutatkozott Gyuri bácsi. Röviden elmondta, hogy közös barátunkat, Gőz Lászlót szeretné meglepni hetvenedik születésnapja alkalmával egy big band darabbal, amelyet a Modern Art Orchestra apparátusára komponálna. A hangszerelésben és a formáció hangszereinek megismertetésében kérte a segítségem. Mondanom sem kell, nem hittem a fülemnek, alig tértem magamhoz. Nagyjából szeptember elejétől kezdődött el a közös munka. A darab elkészültét és bemutatását követően azonnal megkaptam a következő megbízást, amely egy ifjabb Kurtág György, szintén hetvenedik születésnapjára komponált darab lett.

Mit jelent az Ön számára Kurtág György művészete és tanítása, milyen hatással volt a pályájára?

Csak foltokban ismerem a teljes életművét, nem gondolom, hogy Kurtág György zenéje valóban tetten érhető lenne a saját zenei világomban, viszont az elmúlt egy év során egyre mélyebbre ástam magamat a szerkesztésének és gondolkodásának módjaiba. Erre vonatkozóan a közös kreatív munka felbecsülhetetlen értékeket jelentett számomra. Olyannyira, hogy hosszú idők óta a leginspiratívabb feladatok egyike volt Kurtág György cantus firmus-ából megfogalmazni a 99. születésnapi köszöntő közös szerzeményünket. Egy olyan mű született, amelyben kettőnk zeneisége egybeolvadva érhető tetten, mindkettőnk zenei ujjlenyomata hallható.

Ha tud, idézzen fel egy (vagy több) konkrét művet vagy helyzetet, és mesélje el, mit tanult tőle a közös munka során! 

Az én helyzetem eléggé különleges, nem a klasszikus tanító-növendék viszony a miénk. Ezért csak a közös munkákat tudnám itt felsorolni. Az Hommage à Gőz László 70 valójában egy korábbi, a Játékokból ismert zongoradarab big band formációra hangszerelt verziója. Ennek kapcsán fontos volt számomra megtalálni a szóló zongorajáték finomságát, flexibilitását. Egy szólista végtelen lehetőséggel bír egy szóló darab megformálásakor. Ezt a zenekari apparátus jelentős mértékben korlátozza, leszűkíti. Ezt a problémakört nehéz volt leküzdenünk, mivel Kurtág György zeneszerzői elképzelése a szóló zongora előadásból eredeztethető. A legtanulságosabb esetek mindig azok voltak, amikor arra kértem őt, hogy énekelje el az adott frázist. Ezeket a közös találkozásaink alkalmával rögzítettem, és rengeteget hallgatva őket, próbáltam magamévá tenni azt a tempót, agogikát, amellyel ő énekelte az adott frázisokat.

Ifjabb Kurtág Györgynek írt darabja, a MAO Gigue, egy soronként, külön-külön megkomponált, de formailag egész darabnak nem mondható megfogalmazásban került hozzám. Hetekig dolgozta ki ezeket a rövid kis frázisokat, de formába rendezésükig nem jutott el. Itt jöttem én a képbe, és a pár ütemes sorokból megpróbáltam felrajzolni egy nagyobb ívet. Ebben az ívben már eszközként használtam az improvizációt, illetve ismerve a szólistákat és a bennük rejlő potenciált, úgy állítottam össze a darab formáját, hogy a hangulati és dinamikai egységek a szólisták karakteréhez illeszkedjenek.

Hommage à hommageur címmel komponáltam a Kurtág György 99. születésnapjára írott darabot, amelyhez csupán egy indító dallamot kértem tőle, persze arról mit sem tudott, hogy mire fogom ezt használni. A darab – ahogyan azt korábban is említettem -, magán hordozza mindkettőnk emblematikus karakterét, mégis egységes. Nagyon szeretem ezt a kompozíciót, és külön öröm számomra, hogy a szólistákkal és a zenekarral együtt ilyen nagyszerűen tudtuk megszólaltatni a bemutató alkalmával. Hálás köszönet érte!