Eredeti cím: Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky
Alcím: Vonósnégyesre
Dedikáció: “Wilfried Brennecke gewidmet” [Wilfried Brenneckenek ajánlva]
Megrendelő: Wittener Tage für neue Kammermusik
Ősbemutató helye: Witten
Ősbemutató időpontja: 1989.04.22.
Ősbemutató előadói: Auryn Quartet (Matthias Lingenfelder, hegedű; Jens Oppermann, hegedű; Stewart Eaton, brácsa; Andreas Arndt, cselló)
Magyarországi bemutató helye: Budapest
Magyarországi bemutató időpontja: 1989.10.05.
Magyarországi bemutató előadói: Keller Quartet
A komponálás befejezése: 1989.01.17
Műfaj: Kamarazene
Apparátus: hegedű, brácsa, cselló
Időtartam (perc): 12
Megjelenés éve: 1995
Kiadó: Editio Musica Budapest
Kiadvány sorszáma: Z. 13959 – ISMN: M-080-13959-2

1 Largo – In memoriam Tibor Turcsányi

2 Più andante – In memoriam Zsolt Baranyay

3 Sostenuto, quasi giusto

4 Grave, molto sostenuto

5 Presto – Fantasie über die Harmonien des Webern-Kanons

6 Molto agitato – Canon a 4

7 Sehr fließend – Canon a 2 (frei nach Op. 31/VI von Webern)

8 Lento – In memoriam Gabriella Garzó

9 Largo

10 Sehr fließend – Webern: Canon a 4 Op. 31/VI

11 Sostenuto – In memoriam György Szoltsányi

12 Sostenuto, quasi giusto

13 Sostenuto, con slancio

14 Disperato, vivo

15 Larghetto – Arioso interrotto (di Endre Szervánszky)

Kritikák az ősbemutatóról

Varga Bálint András kritikája
(Muzsika, 1989. július)

[…] Az ősbemutatók között ott volt Kurtág György harmadik vonósnégyese is, amelyet Szervánszky Endre emlékének ajánlott. A mintegy tizenkét perces darab Kurtág huszonnyolcadik opusza. Új vonása a szerző életművében, hogy Kurtág szó szerint idéz benne két másik zeneszerző egy-egy kompozíciójából, és az idézeteket a maga kommentárjaival köti össze. Szervánszky vonósokra írt Szerenádjának tizenkét taktusa jelenik meg az utolsó, XV. tételben, míg a X. Webern 2. kantátája kánonjának átirata vonósnégyesre. 

Kurtág számára izgalmas alkotói feladatot jelentett az idegen zenék integrálása a maga zenei világába, a kapcsolódási pontok, megfelelések felkutatása.

Számomra megragadó élmény volt, hogy Szervánszky zenéje – ez a végtelenül egyszerű, őszinte lírai zene – milyen természetesen illeszkedett Kurtág saját invenciójú anyagához. A Szerenádnak ez a részlete felidézte Kurtág nem egy korábbi darabjának lassú tételét, és felvetette a hallgatóban azt az érdekes kérdést, hogy a tizenöt évvel idősebb komponista nem hatott-e fiatalabb pályatársára: hogy ez az hommage részben nem ennek a hatásnak az elismerése-e. 

Az Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky című darabot a fiatal kölni Auryn-kvartett vitte sikerre. Bízom benne, hogy nem a személyes elfogultság mondatja velem: ez az ősbemutató volt a huszonegyedik witteni fesztivál egyetlen maradandó élménye. 

(„Brennecke búcsúja”, Muzsika 32 [1989]/7, 8.)

___________

Kritikák a magyarországi bemutatóról

Pándi Marianne kritikája
(Magyar Nemzet, 1989. október 16.)

A Keller-vonósnégyes hangversenyének műsora korunk zenéjének széles választékát nyújtja. Századunk első évtizedétől napjainkig terjedt a válogatás időrendi sora, amelyben Webern és Stravinsky mellett helyet kapott egy-egy fiatal finn, illetve japán komponista műve is, míg a hazai színeket Kurtág György és Sáry László képviselte. Utóbbinak vonósnégyesre írt Variációi ostinato-elv jegyében bontják ki a zeneszerző sokszínű mondanivalóját. Kurtág Szervánszky Endre emlékének szentelte Officium breve című, második vonósnégyesét. Harminc év telt el a zeneszerző első kvartettje óta, amely annakidején nem csekély vihart kavart a hazai zenepolitika berkeiben több-mint-gyanús avantgárd stílusával. Azóta Kurtág „hazatalált” és szerencsére méltó előadókra is lelt Keller András, Pilz János, Gál Zoltán és ifj. Kertész Ottó személyében, akik nemcsak elkötelezett hittel, de makulátlan technikával és szuggesztív kifejezőerővel is rendelkeznek ahhoz, hogy ennek a gyakran bonyolult áttételekkel dolgozó, végtelenül személyes hangú zenének tolmácsai lehessenek. […]

(„Zenei jegyzetek: Itthonról és Ausztriából”, Magyar Nemzet 52 [1989]/243, 10.)

___________

Tihanyi László kritikája
(Muzsika, 1989. december)

[…] Az est programjából egy műről és egy interpretációról szeretnék beszámolni. Kurtág György Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky című műve 15 miniatűr tételt foglal magában. A Webern művészetére reagáló Szervánszky előtti tisztelgést egy-egy vonósnégyesre átírt Webern-, illetve Szervánszky-idézet is alátámasztja. Néhány hosszabb, összetettebb formájú tételeket is tartalmazó műve után Kurtág most újra a parányi gesztusokból épülő mikrovilághoz tér vissza, amelyik most még fegyelmezettebb, szikárabb, mint valaha. Hasonlíthatatlan a gazdagság, amit ezek a miniatűr tételek közölni képesek, a néhány hangos dallamgesztusok rengeteg megfejtésre és megvalósításra váró finomságot rejtenek. 

Szerencsére ezekből bőven (ha talán nem is teljesen) részeltetett bennünket a Keller-vonósnégyes, amelyik emellett egy olyan érett, kimunkált Webern-előadással lepett meg, amilyenre – őszintén bevallom – nem voltam felkészülve. Zeneoktatási szisztémánkat és napi koncertszerkesztési gyakorlatunkat figyelembe véve nem hittem volna, hogy ma Magyarországon Webernt ilyen színvonalon meg lehet szólaltatni. A négy fiatal, kitűnő muzsikust csak a legnagyobb elismerés illetheti meg. […]

(„Napló, széljegyzetekkel – Beszámoló az idei Korunk Zenéje fesztiválról”, Muzsika 32 [1989]/12, 16–17.)