Kurtág György életművében a „jel” központi fogalom. „Azt hiszem, Paul Klee Zeichen in gelb című képéből merítettem – mondta egy interjúban. – Rájöttem, hogy én is ilyen jeleket adok, így született a brácsadarab (op. 5) címe. De jeladások voltak a noteszrajzok is a párizsi korszakomban.” A jel a Kurtág számára rendkívül fontos Hölderlin életművében is megjelenik. A zeneszerzőnek Hölderlin műveinek közreadója, Dietrich Eberhard Sattler említette egy magánbeszélgetésben, hogy Hölderlin abban tér el minden más német költőtől, hogy ő magát jelként látta. Mnemosyne című versének második változatában így fogalmaz: „Ein Zeichen sind wir, deutungslos” (Egy jel vagyunk, jelentés nélkül). Az 1961-ben írott hat brácsadarab valamennyi későbbi szóló hangszeres tétel őse: néhány tétel átkerült a későbbi „Jelek, játékok, üzenetek” című sorozatba, és más hangszerekre írott változatban is létezik. Az egyes tételek Kurtág ökonomikus stílusának mintapéldái.