No sheet music files available for this piece.

A kis csáva, op. 15b
Alcím: Piccolóra, harsonára és gitárra
Dedikáció: Kocsis Botond
Ősbemutató helye: Budapest
Ősbemutató időpontja: 1979.04.27.
Ősbemutató előadói: Antal Mátyás (piccolo); Bereczki Erika (harsona); Nagy Erzsébet (gitár)
A komponálás befejezése: 1978.11
Műfaj: Kamarazene
Apparátus: piccolo, harsona, gitár
Időtartam (perc): 7
Megjelenés éve: 1981
Kiadó: Editio Musica Budapest
Kiadvány sorszáma: Z. 12020 – ISMN: M-080-12020-0

1 Fanfár Muszorgszkij modorában
2 Himnusz Stravinsky modorában
3 Scherzo
4 Nachtstück (В подполье c Федором Михайловичем) [Éjszakai darab – Fjodor Mihajlovicssal az egérlyukban])

Hangszeres mű, nincs szövege.

No sheet music files available for this piece.

1975-ben Kurtág komponált egy kamaraművet harsonára, hegedűre és csellóra, 1976-ban pedig Nagy sirató címen egy művet harsonára és zongorára. Egyiket sem publikálta, ahogy az op. 15-ös jegyzékszám alatt készülő, 1976–77-ben írott gitárdarabokat sem. E két forrás, a harsona- és a gitárdarabok táplálták azonban a Kis csáva (op. 15b) című, különös hangszerösszeállításra, piccolóra, harsonára és gitárra írott, alkalmi kompozíciót, amely feltehetőleg egy képzőművészeti kiállítás megnyitójára készült 1978-ban (a kéziraton az „Egy kómis kiállításhoz” felirat szerepel alcímként). A három, látszólag össze nem illő hangszer Kurtág műhelyében nagyszerűen talál egymásra. A négy tételből három az orosz kultúrához kapcsolódik: a nyitótétel Muszorgszkijt és az Egy kiállítás képei nyitótételét idézi meg, a második tétel Stravinsky zenéjét, a zárótételben pedig – bár címéből („Nachtstück”) Schumannra asszociálhatnánk – Dosztojevszkij alakja is felbukkan.

No sheet music files available for this piece.

Kritikák az ősbemutatóról

Pándi Marianne kritikája 
(
Magyar Nemzet, 1979. május 05.)

[…] Kurtág György A kis csáva című négytételes művét harsonára, piccolo fuvolára és gitárra komponálta. A zeneszerző újabb stíluskorszakára jellemző aforisztikus kifejezésmód kitűnően érvényesült a hangszerelésbeli telitalálatok, ritmikus és melodikus ötletek bősége közepette: minden hangnak atmoszférája van, a hallgató figyelmét mágikusan vonzó érdekessége, súlya, jelentősége; bár a darab címe nem egészen egyértelmű, ki nem mondott alcíme – talán nem egészen stílusosan – Schumannt idézi: „A költő szól…” Bereczky Erika, Nagy Erzsébet és Antal Mátyás nagyszerű előadása arra vallott, hogy ezt a darabot nemcsak hallgatni, de megszólaltatni is öröm. 

(„Egy hét Budapest hangversenytermeiben”, Magyar Nemzet 35 [1979]/103, 4.)

_________

Sz. Farkas Márta kritikája
(Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1979. május 28.)

Vegyes műsorral lepte meg az Új Zenei Stúdió a Zeneművészeti Főiskola nagytermének hallgatóságát. „Új” fölfedezésként szólalt meg itt az 1910-es évek kezdetének egyik alkotása, Schönberg Herzgewächse című kompozíciója, majd a néhány évvel ezelőtt írott és bemutatott Vidovszky Autokoncert következett. A hangverseny második részét Kurtág György művei alkották: a 15/b. opuszjelzésű – talán budapesti hangversenytermi bemutatóként elhangzott – A kis csáva, valamint a Játékok című sorozat korábbról már ismert, valamint első alkalommal megszólaltatott kompozíciói. […] 

Kurtág György A kis csáva című műve már címével is gondot okozhatott a hallgatónak. A szerző ugyanis nem magyarázta meg, milyen asszociációt kívánt kiváltani kompozíciójának megjelölésével. Az értelmező szótár viszont túlságosan sokféle értelmezési lehetőséget kínál. A csáva jelentheti a nyersbőr érleléséhez használatos lét, a lét tároló gödröt vagy tartályt, a vetőmagok tisztítására használt folyadékot, a fémes felületek tisztítására szolgáló lét, jelenthet moslékot, moslékos dézsát és – főként ragozott kifejezésekben – kellemetlen, kínos helyzetet, így csávában – „kis csávában” – lehet a hallgató, melyik jelentést kell, szabad tudomásul vennie. – Maga a mű bravúrosan megírt kompozíció. Hangszerelési, kompozíciós technikai, formálási „trouvaille-ok” követik egymást. Bizonyára célzatos volt az egy-két-több évtizeddel korábbi stílusidézetek alkalmazása. Nyitott kérdés marad: irónia ez, „hommage à”, reminiszcencia, vagy egyszerűen annak zeneszerzői megfogalmazása: hogyan tovább? A művet Bereczky Erika, Nagy Erzsébet és Antal Mátyás szólaltatta meg az évtizedekről korábbról ismert szokás szerint kétszer egymás után. 

(„Az új zenei stúdió hangversenye”, Országos Filharmónia Műsorfüzet [1979]/22, 31–32.)

No sheet music files available for this piece.