Dedikáció: Marianne Stein
Ősbemutató helye: Budapest, Országos Filharmónia Kamaraterme
Ősbemutató időpontja: 1961.04.24.
Ősbemutató előadói: Várkonyi Kvartett: Várkonyi István, Kármán Vera (hegedű); Kisszékelyi Gyula (brácsa); Kertész Ottó (cselló)
A komponálás befejezésének helye: Budapest
A komponálás befejezése: 1959.04.24
Műfaj: Kamarazene
Apparátus: 2 hegedű, brácsa, cselló
Időtartam (perc): 14
Megjelenés éve: 1961
Kiadó: Editio Musica Budapest
Kiadvány sorszáma: kispartitúra: Z. 40128 – ISMN: M-080-40128-8; szólamok: Z. 4482 – ISMN: M-080-04482-7
1 Poco agitato
2 Con moto
3 Vivacissimo
4 Con spirito
5 Molto ostinato
6 Adagio
Hangszeres mű, szövege nincs.
Az 1956-os forradalmat követő, Párizsban töltött év után keletkezett hattételes mű, a hivatalos Kurtág-életmű első darabja (amit az opus-szám is jelez). A párizsi tanulmányút Kurtágot zenei gondolkodásának újraértelmezésére késztette. Maga mögött hagyva a bartóki zenei idiómát ebben a műben már a háború utáni avantgárd gesztusrendszerét használja sajátos módon. Kurtág így emlékezett vissza a darabra: Érdekes módon később is előfordult, hogy egy-egy művem első tételének programot adtam. Így volt ez az Op. 1-es Vonósnégyes esetében is. Nem tudom, utólag magyaráztam-e bele a programot, vagy már a komponálás közben is gondoltam-e rá. Párizsban éltem, olyan krízisben, hogy képtelen voltam komponálni. 1956-ban ugyanis tényleg összeomlott számomra a világ. Nemcsak a külső, de a belső világom is. A Stein Marianne-nal folytatott munka kapcsán számos morális kérdés is felmerült, kérdésessé vált egész emberi magatartásom. Rettenetesen mélyre kerültem. Korábban másokra hárítottam sok mindenért a felelősséget, és most egyszerre rá kellett jönnöm, hogy saját magamban, a jellememben csalódtam. […] A téli fák élménye volt talán az első realitás. Ez így ment tovább a tavasz felé, s második realitásnak megjelentek a madarak. Csak később állapítottam meg, hogy a feketerigó volt az „alapmadár”. De a verebek veszekedő csivitelése is megjelenik a kvartett IV. tételében, a madár-scherzóban. […] Magamat egy gilisztaszerű féreg-állapotban éreztem, teljesen lefokozott emberséggel. A gyufaformák és porcicák (nem takarítottam magamnak mindennap) meg a fekete csikkek (cigarettáztam is) képviseltek engem. A gyufakompozíciónak azt a címet adtam, hogy „A svábbogár keresi az utat a fényhez” (sztaniolból valami világító formát raktam a gyufakompozíció végére). Ez lett volna a programja a vonósnégyes első tételének is. A fényt a flageolett akkord jelképezte, és közte az a kosz… Tudor Arghezinek két sorát – „Penészből, gennyesedő sebekből és sárból új szépségeket és értékeket keletkeztettem” – majdnem beírtam mottónak a tétel elé.
No sheet music files available for this piece.
Kritikák az ősbemutatóról
Meixner Mihály kritikája
(Film Színház Muzsika, 1961. április 28.)
Huszonöt esztendeje folytat pedagógiai munkásságot kiváló zeneszerzőnk, Farkas Ferenc. A jubileum alkalmából legjobb növendékei rendeztek szerzői estet a Kamarateremben. E növendékek mindegyike ma már ismert nevű komponista, és a fiatal, magyar zeneszerzőgárda ígéretes tehetsége. Kocsár Miklós, Szokolay Sándor, Kurtág György, Vass Lajos és Petrovics Emil műveinek sikere nemcsak az öt komponista eredeti, egyéni tehetségét dicséri, hanem rávilágít arra a nagy jelentőségű munkásságra, amit Farkas Ferenc az új zeneszerzőgárda nevelése érdekében kifejt.
Helyszűkében csak néhány szóval jellemezhetjük a bemutatott kompozíciókat, melyek közül a legnagyobb feltűnést Kurtág György vonósnégyese keltette (a Várkonyi-kvartett elsőrangú előadásában). Kurtág a vonósnégyes-technika teljes fegyvertárát felvonultatva, káprázatos ötletek tömegével, meghökkentő hangszínek alkalmazásával komponálta meg a legújabb stílustörekvések jegyében fogant művét. E kiváló technikai felkészültség mellett a kompozíció töredezettsége, formai tisztázatlanságai alig tűntek fel.
Kocsár Miklós fúvósötöse hatásos színkeverésekkel, kissé fanyar hangvétellel szólal meg, jelentős tehetséget bizonyítva. Szokolay Sándort ezúttal ismét drámai, helyenként a paroxizmus határát súroló szenvedélye jellemezte. Vass Lajos öt dala ezúttal halványabbnak tűnt a tőle megszokottnál. Petrovics Emil vonósnégyese, érett, mesterségbelileg kiválóan viselő, mediterrán levegőt árasztó mű is az újabb magyar muzsika értékes alkotásai közé tartozik. Az előadókat és szerzőket hosszan ünnepelte a közönség.
(„Huszonöt esztendeje folytat pedagógiai munkásságot…”, Film Színház Muzsika 5 [1961]/17, 22–23.)
____________
Breuer János kritikája
(Muzsika, 1961. július)
[…] A hangverseny nagy érdeklődéssel várt, s nem kevésbé nagy vitát kiváltó műsorszáma Kurtág György vonósnégyesének bemutató előadása volt a Várkonyi-vonósnégyes (tagjai: Várkonyi István, Kármán Vera, Kisszékely Gyula, Kertész Ottó) gondozásában. Kurtág György régebben Bartókot tartotta legfőbb eszményképének (korábbi műveinek tanúsága szerint). Újabban, anélkül, hogy Bartók hatása csökkent volna, Anton Webern és követői is erőteljesen befolyásolják alkotó tevékenységét. A zene, amit hallottunk, kísérlet, merész próbálkozás, de kétségkívül megoldott és hatásos, lebilincselő kísérlet. Ritmikája Bartók III. és IV. vonósnégyese, a Zene meg a Kétzongorás szonáta mozgását sűríti, e művek ritmusának derivátuma. Melodikája viszont – bár alig alkalmaz dodekafóniát – Webern szűkszavúságának jegyében fogant. A szűkszavúság, a mottójelleg végigvonul a vonósnégyesen, s elemi erővel felszabaduló energiája, különös színei hallgatásakor arra gondoltam, hogy a hagyományos, lassan égő energiaforrások mellett napjainkban az atomban rejlő feszültség egy másodperc töredéke alatt sokkal nagyobb erőt szabadít fel. Sokszori meghallgatás után sem tudnám megmondani, hogy Kurtág György vonósnégyese szép zene-e. Az viszont meggyőződésem, hogy a körülötte bábáskodó pártoló, s a mereven visszautasító körök egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a bemutató csemegévé, szenzációvá lett. Egy nagy kérdés azonban nyitva maradt: hová vezet Kurtág György útja? […]
(„Farkas Ferenc az idén érkezett el…”, Muzsika 4 [1961]/7, 35–36.)
No sheet music files available for this piece.
