Dedikáció: 2. tétel: Elmar Weingarten; 4. tétel: Ute és Egon von Westerholt
Ősbemutató helye: 1. tétel: Köln; 2-5. tételek: Berlin; 6. tétel: Budapest
Ősbemutató előadói: 1. tétel: WDR Sinfonieorchester, vezényelt: Peskó Zoltán; 2-5. tételek: Berlini Filharmonikus Zenekar [Berliner Philharmoniker], vezényelt: Peskó Zoltán
Magyarországi bemutató helye: Budapest
Magyarországi bemutató időpontja: 2002.10.21.
Magyarországi bemutató előadói: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényelt: Peskó Zoltán
A komponálás befejezése: 2000
Műfaj: Zenekar
Apparátus: fuvola, altfuvola, basszusfuvola, piccolo, oboa, angolkürt, klarinét, basszusklarinét, kontrabasszus-klarinét, fagott, kontrafagott, kürt, trombita, harsona, basszusharsona, tuba, cimbalom, cseleszta, hárfa, szordinált pianino, zongora, timpani, cintányér, nagydob, ostor, marimba, tam-tam, antik cintányér, vibrafon, bongó, tom-tom, xilofon, csőharang, hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő
Időtartam (perc): 15
Megjelenés éve: 2013
Kiadó: Editio Musica Budapest
Kiadvány sorszáma: Z. 14261
1. Merran´s dream - Caliban detecting rebuilding Mirranda´s dream
2. Schatten - to Elmar Weingarten
3. ... aus tiefer Not... - Un message à Madeleine Santchi
4. Les Adieux - in Janáčeks Manier - In memoriam Egon von Westerholt
5. Message to Zoltán Peskó
6. Merran´s dream - Caliban detecting rebuilding Mirranda´s dream
Hangszeres mű, szövege nincs.
No sheet music files available for this piece.
Kritikák az ősbemutatóról
__________
Kritikák a magyarországi bemutatóról
Molnár Szabolcs kritikája
(Magyar Narancs, 2002. november 1.)
[…] A legnagyobb érdeklődéssel Kurtág két zenekari sorozatát vártam, az 1991 és 1996 között komponált Üzeneteket és a magyarországi bemutatóként elhangzó, 2000-ben befejezett Új üzeneteket. Utóbbit Kurtág Peskó Zoltánnak ajánlotta, valamint a darab előadásának kizárólagos jogát három évre a karmester számára biztosította. Kurtág zenekari darabjainak előadói nehézsége nagyrészt abban rejlik, hogy a partitúra minden egyes sora, minden egyes hangja olyan személyes és intenzív jelenlétet követel a zenekari muzsikusoktól, mintha szólódarabok előadói volnának. Ha a hangadás felfokozottsága nem éri el ezt a kívánatos szintet, akkor megszűnik (illetve meg sem teremtődik) az az ellenállhatatlan mágneses erő, mely az első pillanatban magába szippantja a hallgatót. Kurtág zenéje a legnehezebb feladat, melyet egy hagyományos szimfonikus repertoáron és egy hagyományos hangszerelési idea jegyében edződött zenekar elé ki lehet tűzni. Nem is tudott e követelménynek megfelelni a Rádiózenekar, de sportszerűtlen lennék, ha ezt a zenekar körül kialakulni látszó válság bizonyítékaként tüntetném fel. Tény, hogy az Üzenetek első tételét (Levél Eötvös Péternek) indító árva hegedűhang nem teremtett intenzív gravitációs teret, tény, hogy a sorozat magányos darabokká forgácsolódott szét, s tény, hogy a záró tétel (Virág az ember… – Kocsis Zoltánnak) misztikusan suttogó kórusa a titkos bölcsesség hangja helyett leegyszerűsítően didaktikus volt. De tény az is, hogy az Új üzenetek szélesebben ívelő dallamait, dúsabban hangszerelt felületeit imponáló szépséggel szólaltatta meg az együttes, a hagyományos zártságú zenei szerkezetben jóval otthonosabban tájékozódott. Mintha Peskó Zoltán is felszabadultabban mozgott volna ebben a neki dedikált kompozícióban, mintha a próbák során erre fordította volna a legtöbb energiát. Magyarországi premierről lévén szó, köszönet érte.
(Különféle üzenetek: „Kurtág-művek a Zeneakadémián”, Magyar Narancs 14 [2002]44, online)
__________
Csengery Kristóf kritikája: „Üzenetek térben és időben: Két szerzői est”
(Pannonhalmi Szemle 10 [2002]/4, 158–162.)
__________
Farkas Zoltán kritikája: „Otthon Kurtágnál: Szerzői est a Zeneakadémián”
(Muzsika 46 [2003]/1, 30–33.)
No related recordings.
No sheet music files available for this piece.
