Eredeti cím: concertante...
Alcím: Hegedűre, brácsára és szimfonikus zenekarra
Dedikáció: „Composed for and dedicated to Hiromi Kikuchi and Ken Hakii”
Megrendelő: Dán Rádió Szimfonikus Zenekara
Ősbemutató helye: Koppenhága
Ősbemutató időpontja: 2003.09.18.
Ősbemutató előadói: Hiromi Kikuchi, hegedű; Ken Hakii, brácsa; Dán Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényelt: Michael Schønwand
Magyarországi bemutató helye: Budapest, Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Magyarországi bemutató időpontja: 2005.06.17.
Magyarországi bemutató előadói: Hiromi Kikuchi, hegedű; Ken Hakii, brácsa; Nemzeti Filharmonikus Zenekar, vezényelt: Peskó Zoltán
A komponálás befejezésének helye: Saint-André-de-Cubzac
A komponálás befejezése: 2003.07.13
Műfaj: Zenekar
Apparátus: piccolo, fuvola, altfuvola, basszusfuvola, oboa, angolkürt, klarinét, basszusklarinét, fagott, kontrafagott, kürt, trombita, harsona, tuba, cimbalom, hárfa, cseleszta, pianino, zongora, vibrafon, timpani, vonóskar, hegedű / szordinált hegedű szóló, brácsa / szordinált brácsa szóló, basszus marimba
Időtartam (perc): 23
Megjelenés éve: 2005
Kiadó: Universal Edition/Editio Musica Budapest
Kiadvány sorszáma: Z. 14392

I Fantasia… [1–59. ütem] Senza tempo – Sostenuto, parlando, pulsato
II [60–201. ütem] Vivo, agitato – [202–212. ütem] Recitativo
III [213–236. ütem] Choral (quasi „Trio”)
[237–254. ütem] Ricapitulazione
IV Coda
[255–284. ütem] Recitativo, ed...
V [285–313. ütem] ...epilogo...

Kritikák az ősbemutatóról

_____________

Kritikák a magyarországi bemutatóról

Kerékfy Márton kritikája
(Fidelio, 2005. június 21.)

Az idén a Művészetek Palotájában „vendégeskedő” Földvári Napok péntek esti hangversenyén Peskó Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A legnagyobb érdeklődés minden bizonnyal Kurtág György új művének, a hegedűre, brácsára és zenekarra írt …concertanté…-nak magyarországi premierjét előzte meg. A magánszólamokat a 2003-as ősbemutató szólistái, egyben a darab címzettjei, Hiromi Kikuchi és Ken Hakii játszották. […]

Kurtág „kettősversenyével” kapcsolatban is voltak pozitív előítéleteim. Ezek egyrészt az egy évtizeddel korábbi zenekari művel, a Sztélével kapcsolatos tapasztalataimon, másrészt Farkas Zoltánnak a Muzsika 2003[.] decemberi számában a …concertanté…-ról megjelent elemző méltatásán alapultak. Hogy a kompozíció megítélésétől ezúttal mégis el kell tekintenem, annak az az oka, hogy a zenekar feletti pódiumülések egyikére kaptam jegyet. Ez Szőllősy darabjának hallgatása közben kifejezetten hasznosnak bizonyult, hiszen testközelből figyelhettem meg Peskó Zoltán energikus, ugyanakkor célratörő és kifejező karmesteri mozdulatait. Kurtág alkotásának teljes értékű befogadását azonban lehetetlenné tette, hogy a szólistákat csak hátulról láthattam-hallhattam. Annyi mindenesetre számomra is kiderült, hogy a …concertante… varázslatosan hangszerelt alkotás. A szólisták teljesítményét csupán abból tudom megítélni, hogy a mű elhangzását követően a színpadra siető zeneszerző őszinte örömmel és lelkesedéssel gratulált nekik. […]

(„Földvári Napok a Duna-parton”, Fidelio – online)

_____________

Fazekas Gergely kritikája
(Élet és Irodalom, 2005. június 24.)

[…] A hazai kortárszenei élet legjelentősebb seregszemléjeként számon tartott, idén a Művészetek Palotájában menedékjogot kapott Földvári Napok június 17-i záróeseménye tehát a XX. századi magyar, s ekként az egyetemes zenetörténet reprezentatív koncertjének is tekinthető. Szőlőssy Trasfigurazioni (1972) című nagyzenekari darabja és Bartók A csodálatos mandarinja (op. 19, 1918–19) mellett Kurtág 2003-as, …concertante… (op. 42) című, leginkább hegedű-brácsaversenyre emlékeztető művének magyarországi bemutatóját hallhatta a koncerten jelen lévő lelkes és meglepően nagyszámú hallgatóság. Az eseménynek nemcsak az adott különleges hangsúlyt, hogy a Kurtág-koncertek állandó közönségén túl jelen volt mindenki, aki érzékeny füllel rendelkezik az újabb zenékre – tout Paris, ahogy mondani szokás –, de az eseményre sikerült megnyerni Kurtág műveinek legelhivatottabb tolmácsolóit, a karmester Peskó Zoltánt és a …concertante… két címzettjét, a 2003-as ősbemutató szólistáit, a lenyűgözően játszó Hiromi Kikuchit (hegedű) és Ken Hakiit (brácsa). […]

A Kurtág-bemutatók a honi zenei élet ritka jelenségei közé tartoznak. Ezért is előzte meg nagy várakozás az Európa számos nagyvárosában hatalmas sikerrel bemutatott …concertante… magyarországi premierjét. A hangzó miniatűrökben otthonos Kurtág zenei világában a mű bő húszperces terjedelme egyenesen monstruózusnak számít, s a szikárságáról híres szerző itt mintha nemcsak – jó értelemben – „bőbeszédűvé” vált volna, de korábbi zenekari műveivel ellentétben mintha engedne a hatalmas előadóapparátusból kihozható érzékien szép hangzások csábításának, no meg saját elképesztő hangszerelési képességeinek. De túl a varázslatos felszínen: az első pillanattól lenyűgözi az embert a sűrített formakristályok helyett hatalmas ívek mentén alakuló zenei folyamat, ahogyan az egyetlen tétellé összeálló, önmagukban is tökéletes formaegységek felépülnek és továbbvezetnek. Az utóbbi évtizedek Kurtág-művei közül talán ez vallja be legkendőzetlenebbül, hogy Bartók zenéje milyen elementáris élménye Kurtágnak: a második formarészt indító d hang körül mozgó siratójellegű, megrázóan szenvedélyes hegedűtéma akár valamelyik Bartók-kvartettből is származhatna. De a Kurtág-művekben jól ismert referenciák nem csak Bartókra utalnak: korábbi Kurtág-darabok és karakterek is sorra felbukkannak a műben, a „dühös” Kurtág-zenéktől a számtalanszor hangzóvá varázsolt „virág az ember” motívumig. Amikor ez utóbbi a mű epilógusában megszólal, immár nem hegedűn és brácsán, hanem két testetlen hangzású gyakorló hangszeren, a zenei anyag fokozatosan elfoszlik, s az utolsó ütemekre nem marad más, mint egy lassan ereszkedő Cisz-dúr skála, majd néhány semmibe vesző motívum, és [a] darabot kezdő üresen csengő g-re épített oktáv. Azt hiszem, senki korábban nem volt képes ilyen szépséggel fogalmazni zenévé a teljes reménytelenséget. Az ereszkedő dúrskálában rejlő elviselhetetlen tragédiát.

(„Bartók, Szőllősy, Kurtág”, Élet és Irodalom 49 [2005]/, 31.)

_____________

Várkonyi Tamás kritikája
(Muzsika, 2005. augusztus)

[…] Pénteken este, a Földvári Napok legnagyobb szabású, saját rendezésű hangversenyén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar játszott Peskó Zoltán vezényletével. A bőgő szólamban egy fiatalabb és egy idősebb muzsikus vonta magára figyelmemet, elsősorban A csodálatos mandarinban. Olyan vehemenciával és odaadással játszották a művet, mintha szólóesten lennének, de egyúttal az is kiderült, milyen hihetetlenül változatos bőgőszólamot írt Bartók! Úgy éreztem azonban – bár ezt manapság már természetesnek kellene elfogadni (sohasem fogom) –, hogy éppen csak annyi próba jutott erre a nehéz műsorra, hogy karmester és zenekar összeszokjon. Szerencsére Peskó kiválóan felkészített együttessel próbálhatott, s kitűnő szakmai felkészültségének köszönhetően összeszedett produkciót hallhattunk. Szőllősy András 1972-ben írt zenekari műve, a Trasfigurazioni könyörtelen zakatolása jól megvalósult, viszont a vonósok harangkondulásai nem szóltak eléggé harangszerűen, a csellók széthulló befejezése pedig megoldatlannak tűnt. Kivételes helyzetben lehettünk a magyarországi bemutatóként elhangzott Kurtág György-kompozícióval kapcsolatban. 2003-ban a Magyar Rádió jóvoltából ugyanis hallhattuk a koppenhágai ősbemutatót, sőt Papp Márta rövid beszélgetését is a szerzővel. Az élő előadás – a dániai koncert szólistáival (Hiromi Kikuchi, Ken Hakui) – megerősítette akkori benyomásaimat: a huszonöt perces …concertante… szinte túlburjánzóan gazdag hangszerelésű, részben emiatt nehéz hallgatnivaló, és formailag sem „könnyű eset”. Minden apró részletét, rejtett szépségét felfedezni bizonyára több év – talán évtized – munkája, megértési folyamata lesz. A mű befejezése azonban így is megdöbbentő. Szavakkal nem lehet kifejezni, ami az utolsó percekben a zajokkal, neszekkel körbevett két, rezonátortest nélküli vonós hangszeren megszólal. Requiem? Búcsú a hangoktól, búcsú a zenétől? […]

(„Kuli egyelőre él: A Földvári Napok »vendégjátéka« Budapesten”, Muzsika 48 [2005]/8, 12–13.)